Bejelentés


Drégelyvár Alapítvány Apródok nyomában

WEBSHOP:












MŰEMLÉK-HELYREÁLLÍTÁS DRÉGELYPALÁNKON

Szondi György várpalotájának falait mellvédmagasságig nagyrészt már visszaépítették. A helyreállítás kezdete hovatovább ugyancsak a történelmi időkbe nyúlik vissza.

 

Hol kőhalom állott, most vár áll – erős túlzással így összegezhető az 1552-ben Szondi György kapitány által védett legendás Drégely várának utóbbi negyedszázados története.

A 444 méter magas, vulkáni andezitkúpon ezekben a napokban is dolgoznak: egy nógrádi kőművesbrigád rakja a hajdani sasfészek északnyugati falát. Amikor a HVG tudósítója a helyszínen járt, keskeny sínpáron futó, apró kőszállító kocsi hordta fel éppen a pótlásként használt verőcei szürke követ a valamikori külső várból a belső palotába. A török időkben Kassa és a felső-magyarországi bányavárosok egyik kulcsaként emlegetett erődítménybe az egykori török ostrom 460. évében – vagyis az idén – 180 köbméter követ épít vissza (kötőanyagként javított mészkőhabarcsot használva) a fővárosi központú Confector Kft., a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. megbízásából.

 

A hivatalosan állagmegóvásnak minősülő munkák 1989-ig nyúlnak vissza, s a falak régészeti feltárása kicsit átírta a helyi történelmi legendáriumot is. Az építkezés kezdetén a környékbeliek még magától értetődően állíthatták, hogy a vár déli szektorában látható kemény sziklába vájt alacsony várkapu előtt esett el a jobbágyi sorból felemelkedett egykori kapitány, az élete utolsó perceiben fél térdre roskadva is harcoló Szondi.

Ez a kollektív emlékezetben élő kép mára erősen kétségessé vált. A feltárás során előkerült ugyanis egy másik várkapu, így pillanatnyilag egyetlen szakember sem képes teljes biztonsággal megmondani, hogy Szondi „nagy lelke” (Jókai Mór szavai szerint) hol is hagyta el „földi börtönét”.

A július 10-én véget ért négynapos ostrom, amelyben Szondi két kimenekített apródján kívül mindenki más odaveszett, egyébként ugyanannak az 1552-es török hadjáratnak volt az egyik első állomása, amely ősszel Dobóék nagy diadalával végződött Egerben.

 

Drégely szétlőtt várában szakértők szerint a budai Ali basa seregénél is nagyobb kárt okoztak a következő századok, amikor az elhagyott erődítményt voltaképpen kőbányának használták a helybéliek. A volt várpalota belső falának egy része ennek ellenére még 80-100 évvel ezelőtt is állt, a romlás azonban később felgyorsult. „Ha nincs helyreállítás – mondja az egykori palotaudvaron a HVG-nek Teszáry Károly erdészmérnök, az 1991-ben életre hívott Drégelyvár Alapítvány vezetője –, 100–150 év alatt nyomtalanul eltűnnek az utolsó falmaradványok is.” Intő példaként állhatott a környékbeliek előtt a közeli Aranydombon a XIX. századi Szondi-kultusz idején (1885-ben) emelt Szondi-emlékkápolna sorsa: mára csak hűlt helye maradt a szocializmus idején e vidéken állomásozó magyar honvédségi alakulat lőgyakorlatainak köszönhetően.

 

Az első kövek visszafalazására huszonhárom éve még a természetvédelmi hatóság jóvoltából került sor Drégelyvárott. A kezdeményező már akkor is Teszáry volt, aki annak idején a Duna–Ipoly Nemzeti Park Börzsöny tájegységi vezetőjeként dolgozott. A feltárás és a helyreállítás szervezett keretek közé terelését később a már említett helyi alapítvány vállalta magára, és – mint a 74 éves mérnök fogalmaz – „a gesztorság rajtunk maradt, mint szamáron a fül”.

A rendszerváltástól egészen 2006-ig minden egyes évben folyt a hegytetőn a munka: nógrádi mesterek a környéken összeszedett köveket illesztettek vissza az öreg falakra – lényegében középkori körülmények között. Az építőanyag csigán, vödrökben jutott föl a kőművesekhez, akik a keleti várfal helyreállításakor például húszméteres szakadék fölött, biztosítókötélen dolgoztak.

A 40 x 120 méteres, szabálytalan alaprajzú erődítménybe, amelynek feltárását Majcher Tamás Nógrád megyei régész segíti, mostanáig 1083 köbméter vulkáni követ építtetett vissza a Drégelyvár Alapítvány. Ehhez jön most az MNV Zrt. által 14 millió forinttal finanszírozott 180 köbméter.

A földből kinőtt romok és a látványos előrehaladás ellenére a várpalota udvarán a fél évezreddel ezelőtti terepmagasságot még mindig két méterrel meghaladja a jelenlegi terepszint. Nyilván ezzel is összefügg, hogy az egykori belső terek régészeti feltárására mindeddig nem kerülhetett sor. Teszáry mérnök és társai vágyainak, fantáziájának ennek ellenére nagyon is van határa.

 

A Drégelyvár Alapítvány nem álmodik tetőtől talpig újjáépített, összkomfortossá tett várpalotát a történelmi jelentőségű hegyoromra. „Csak kibontani, kijavítani, s nagyjából mellvédmagasságig visszaépíteni akarjuk a falakat, hogy láthatóvá tegyük az egykori kontúrokat” – mondja a vállalkozás spiritusz rektora, aki nagyon nem szeretné, hogy Szondi és vitézei mártíriumának a helyén a jövőben bármikor megjelenne „a pénz, a nyerészkedés, a sör, a virsli és a bóvli”. Forrás:hvg.hu



Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!